Napjainkban egyre többször hallani a belső gyermekről a terápiás folyamatokban, mégis sokszor megragadhatatlannak érezhetjük. Megismerni, szeretni és újrakapcsolódni. De kicsoda a belső gyermek, honnan jött, és hogyan lehet a gyógyulásunk során a segítségét kérni?
Mit jelent a belső gyermek?
A belső gyermek az a lélekrészünk, amely
1. elraktározta mindazokat az élményeket és érzéseket, amelyekben gyerekként magunkra maradtunk,
2. tárolja az alap hiedelmeket és meggyőződéseinket magunkról és a körülöttünk lévő valóságról, amelyek aztán életünk során kísérnek bennünket és meghatározzák a világunk és önmagunk értelmezését.
Ezek az alap élmények idegrendszeri szinten, a jobb agyféltekében tárolódnak érzelmi emlékekként. Tudatos szinten sokszor elhárító mechanizmussal vagy alkalmazkodással védekezünk és küzdünk meg ezekkel, de a megélés és a tapasztalás konklúziója megőrződik, és tudatalatt hat a cselekedeteinkre.
Mit rejteget a belső gyermekünk?
Gyermekként az alap szükségleteink a kapcsolódás és a feltétel nélküli elfogadás. Arra vágyunk, hogy érzéseinket észrevegyék, elfogadják, és azok feldolgozásában segítsenek minket. Ez érvényes nem csak a saját szükségleteink kifejezésére, de a velünk történt események feldolgozására is.
Ha az alap szükségleteink többször, ismétlődően, vagy kevesebbszer, de nagy mértékben sérültek, akkor a hibát automatikusan nem a szüleinkben fogjuk keresni - hiszen az ő jóságukba vetett hit adja a körülöttünk lévő világ biztonságérzetét - , hanem azt az értelmezést adjuk magunknak, hogy velünk van a baj.
Ezek a következőképp fogalmazódhatnak meg:
- nekünk kell jól viselkednünk
- nekünk kell figyelni, hogy anya vagy apa ne legyen dühös, vagy szomorú
- nem szabad az érzéseinkkel terhelni a szüleinket
- ha ezt és ezt a feltételt teljesítem biztosan szeretni fognak és még sorolhatnám.
Ezen meggyőződések lényege, hogy valódi énünket leértékeljük és háttérbe szorítjuk vagy teljesen elnyomjuk, mert a túlélésünkhöz a kapcsolódásra és a biztonság megélésére volt szüksége.
Gyermekként a szüleink által kimondott visszajelzések, kritikák, vagy épp a dicséret és elismerés hiánya a világról és önmagunkról alkotott értelmezések alapjává lesznek. Míg a kezdetekben ez egy külső hang, hamar magunkévá tesszük, és belsővé válnak, sokszor pedig rá is szigorítunk ezekre a hiedelmekre.
Ezek azok a mondatok, amelyek akkor jelennek meg, ha sérülékenynek, védtelennek érezzük magunkat vagy hibáztunk.
Mindennapi megnyilvánulásai
A belső gyermek részünk folyamatosan ott van velünk, minden helyzetben figyel és amikor felnőttként egy olyan helyzetbe kerülünk, amely az ő alap élményeivel érzelmileg rezonál, akkor azonnal figyelmet követel.
Ilyenkor van az a megélésünk, hogy egy helyzetre nem tudunk higgadtan reagálni, hanem elönt bennünket egy erős frusztráció, leblokkolunk, bezárulunk, csak a bennünk megjelenő érzésre tudunk figyelni, és aszerint is reagálunk végül. Utána esetenként érezhetjük, hogy "túlreagáltuk" vagy, hogy "gyerekesen viselkedtünk", de akkor és ott nem tudtuk kontrollálni érzéseinket és válaszainkat.
Példa helyzetek, melyekben megjelenik:
- kritikát nem tudja kezelni, azonnal védekezik vagy támad -> ekkor azt éljük meg, hogy nem vagyunk elég jók, és az elutasítás érzelme aktiválódik
- nem kapunk elég figyelmet, elismerést, elfogadást -> ekkor azt éljük meg, nem vagyunk fontosak, elutasítás, csökkent értékűség, magány érzelme aktiválódik
- konfliktus vagy konfrontálódás során nem tudunk higgadtan reagálni, kiabálunk, sírunk, megsértődünk, kilépünk a helyzetből vagy lefagyunk -> azt éljük meg, nem vagyunk szerethetők, düh, harag vagy magányosság érzelme aktiválódik
- valamiben kudarcot tapasztalunk vagy hibázunk -> azt éljük meg, alkalmatlanok vagyunk, a szégyen, megalázottság és reményvesztett érzések aktiválódnak
- nyomás vagy teljesítmény helyzetbe kerülünk, ahol túlteljesítünk meg megfelelési kényszerünk van -> azt éljük meg, hogy értékünk bizonyos feltételekhez van kötve, szorongás érzelme aktiválódik
Ezeken a példákon felül még számtalan helyzet van, amelyekben belső gyermek különböző érzései vehetik át az irányítást. Ezek felismerésében segíthet, ha a reakciónkban megjelenő érzéseket megfigyeljük, később felismerjük.
Mit tanulhatok Tőle?
Az első kérdés, hogy kivé kellett válnod azért, hogy szeretetet kapj és miket kellett elnyomnod, hogy kapcsolódhass és elfogadjanak?
A belső gyermekünk megismerése által megérthetjük alap működésünk, reakcióink és hogy mik azok a szükségleteink, amelyeknek figyelmet és szeretetet kell adnunk. Ezzel segíti a belső gyermekem a felnőtt énem.
Önmagunk elfogadása nem azt jelenti, hogy mindent szeretni kell, amik vagyunk, hanem hogy képesek vagyunk elismerni a jót és a rosszat, az erősségeinket és a limiteinket, anélkül, hogy ítélkeznénk magunk fölött. Amikor elismerjük és elfogadjuk minden részünket, akkor leszünk képesek a belső munkára és a fejlődésre.
Hogyan lépjek vele kapcsolatba?
A belső gyermek részünk sokszor csak akkor jelenik meg, ha egy helyzet kiváltja a gyermek érzéseit.
Mivel gyermekként is az elfogadásra, kapcsolódásra és feltétel nélküli szeretetre vágytunk, és éppen ezek hiánya okozza a sérülést, így felnőttként a kapcsolatfelvétel alapja, hogy a felnőtt énünk ezeket a hiányokat elkezdi neki fokozatosan megadni. Amikor figyelmet követel, próbáljuk meg ítélet és kritika nélkül megfigyelni és elfogadni érzelmi reakcióit, hiszen ezek az érzelmek azok az érzéseink, melyekre előtte senki nem figyelt és fogadott el, validált. Ezt az elmaradást felnőttként képesek vagyunk pótolni, azáltal, hogy többet nem várom el, hogy belső gyermek részem elnyomja sérüléseit, fájdalmait és érzéseit, hanem nyitott vagyok azok befogadására és a kapcsolódásra.
Vannak olyan tevékenységek, amelyek segítik belső gyermekünk szükségleteit felismerni, megérteni és azoknak együttérzést és szeretetet adni. Ez a folyamat türelmet és gyakorlást igényel.
Néhány gyakorlat, amely segíthet a belső gyermekünk megismerésében és a hozzá való kapcsolódásban:
Helyzetben
Amikor épp benne vagyunk egy olyan helyzetben, ahol a belső gyermekünk valamilyen érzelme aktiválódik, próbáljunk meg találni egy nyugodtabb helyet, tegyük a kezünket a testünk azon részére, ahol leginkább érezzük a feszültséget, frusztrációt és kezdjünk el lassan be- és kilélegezni. Kezdjük el megfigyelni milyen ez az érzés, milyen színű, nagyságú, milyen formájú. A lényeg, hogy ítélet nélkül szemléljem és figyeljem meg a bennem megjelenő érzelmet. Majd kezdjük el megfigyelni, milyen gondolatok cikáznak a fejünkben, melyek általában az érzéshez kapcsolódó tanult meggyőződések. "Nem vagyok fontos. Teher vagyok. Mindent elrontok." Miután tudatosítottuk ezeket a gondolatokat, kérdezzük meg a belső gyermekünktől "Mire lenne most szükséged?". Megfogalmazódhat, hogy ölelésre, elismerésre, de lehet simán csak figyelemre. Ekkor mi tudjuk ezt neki megadni. Mondjuk neki, hogy szerethető, öleljük meg magunkat, mondjuk meg neki, hogy rendben van. Éppen úgy, ahogy egy gyerekkel tennénk, ha látnánk, hogy épp ezeket érzi.
2. Megismerés
Ha a belső gyermek nincs triggerelődve, higgadtabb körülmények között is megismerhetük, milyen érzései és sérülései, illetve milyen szükségletei vannak.
Rajzoljuk egy egyenest és időrendi sorrendben próbáljuk meg felírni azokat az élethelyzeteket, amelyekben gyerekként megbántva érezted magad, fájdalmas volt vagy úgy érezted nem figyelnek rád. Ez lehet egy válás, hogy nem kaptunk meg valamit karácsonyra pedig megígérték, rossz jegy miatt kikaptam. Bármi, ami feljön. Majd írjuk fel ezekhez a szituációkhoz, mit éreztem, milyen alap mondatok égtek belém, és végül, hogy mire lett volna szükségem.
Ennek segítségével fokozatosan feltérképezhetjük, mik az alap érzések, meggyőződések, melyek gyermekként formáltak bennünket.
3. Kapcsolódás
A kapcsolódás alapja, hogy elfogadod a másik érzéseit, minden ítélet nélkül. Amikor a belső gyermekünket elkezdjük megismerni, és szembesülünk sérülékenységével, a legfontosabb amit tehetünk, hogy kifejezzük együttérzésünket és megvigasztaljuk. Ebben segíthet egy levél írása a belső gyermekünkhöz.
Néhány példa, amit megfogalmazhatsz a belső gyermekednek:
- elismered a szenvedést, fájdalmat és érzéseit, amiket meg kellett élnie
- megköszönheted, hogy a lehetőségei szerint a legjobb módon próbált reagálni
- megköszönheted, hogy segít neked gyógyulni, és elmondhatod mit teszel azért, hogy jobb legyen nektek
Bármit beleírhatsz, amit el szeretnél neki mondani, kiszeretnél neki fejezni
A belső gyermeki lélekrészünkhöz való kapcsolódás az önmagunkhoz való mély kapcsolódást jelenti.
Comments