A mostani időkben tapasztalt események szinte szükségszerűen vezetnek krízisekhez, mind egyéni, de globális szinten is. Mindezek mellett azonban nem szabad elfeledkezni, hogy a belső folyamatok éppen olyan intenzíven zajlanak, különösen a 20-as éveinkben. Mit jelent a kapunyitási pánik és hogyan küzdhetünk meg vele?
Milyen is fiatal felnőttnek lenni?
Az elmúlt évtizedekben, különösen a nyugati társadalmakban, a felnőtté válás folyamata új kihívásokba ütközik. A társadalmi, gazdasági és szociális változások miatt ezekben az években a fiatalok sokkal diverzebb kérdésekkel és problémákkal találkoznak, mint felmenőik. Egyszerre kell megküzdeni a karrierépítés, a tanulás és a családalapítás kérdéseivel, mindezt úgy, hogy az identitás feltérképezése egészen új szintre emelkedik a serdülőkorhoz képes, hiszen a sokféle tapasztalat különösen nagy hatást gyakorol az identitás fejlődésére, az énképre, és az életcélokra. Míg sokan egyetemre járnak, tanulnak, vannak, akik közben már komoly karriert építenek fel. Vannak egyedülállók, gyerekesek, szüleiknél élők, kollégiumban lakók, házasok, önfenntartók. Ez a sokféleség is mutatja, hogy egy különösen instabil és változatos korszak ez.
Ebben az időszakban a felnőtt szerepek betöltése helyett a felnőttség markerének sokkal inkább a felelősségvállalást, a felnőttekkel való partneri kapcsolatot, a személyes értékek kialakítását és az ezeknek megfelelő döntéshozatalt gondoljuk. Vagyis a felnőtté válás egyre inkább szubjektív, folyamat jellegű és nem konkrét életesemények bekövetkezéséhez köthető. Ez az az időszak, amikor új szabadságot, felelősséget és identitást vállalunk fel, és azokkal a kérdésekkel nézünk szembe, hogy kivé és hogyan szeretnénk válni. Éppen ezért a megnövekedett autonómia a fiatal felnőttkor központi eleme.
Fiatal felnőttként az autonómia teljes igényével mindenki saját magának szabhat határokat, ami miatt ez a lehetőségek időszakává válik. A sok változás és élmény azonban bizonyos szempontból nagyfokú bizonytalanságot is jelent, hiszen minden kialakulóban van. Ezért is tekinthető ez az instabilitás időszakának is. Ahogyan a kikerülünk a szülői tekintély alól, és önmagunk urává válunk, az énközpontúság úgy lesz egyre markánsabb, figyelmünk középpontjában elsősorban saját gondolataink, vágyaink és céljaink vannak. Átéljük, hogy már nem vagyunk serdülők, de tapasztalva határainkat, érezzük, hogy nem is vagyunk teljes értékű felnőttek, a köztes állapot érzése így lesz egyre hangsúlyosabb.
Mi az a kapunyitási pánik?
A kapunyitási pánik valójában azt a krízist jelzi, amikor a fiatal mindezen tényezőkkel szembesül és azokkal megküzd. A jellemző érzelmi megélés a zavarodottság, tehetetlenség, szorongás, a sebezhetőség pánikszerű megélésének érzése. Bár megjelent a krízis szó, ami sokszor negatív hangzással bír, de fontos kiemelni, hogy ebben az esetben ezt normatív krízisnek (=minden ember életében előforduló válságok, amelyek életünk váltószakaszainál jelentkeznek) tekinthetjük, hiszen valójában ez a folyamat az egyén fejlődését segíti, az énerősségek elsajátítását és az énhatékonyság érzésének megnövekedését. Bár számtalan negatív érzelmet és állapotot élhetünk meg, azonban az ezzel való megküzdés olyan erőforrásokat eredményez, amelyek később segítenek bennünket a felnőtt lét teljesebb megélésben.
Dilemmák fogságában
A kapunyitási pánik megjelenése a bizonytalanságból, illetve az esetenként drámai változásból fakadó feszültségből eredeztethető. A partnerünk kiválasztása, a megfelelő állás megtalálása, tanulmányi és szakmai utunk kiválasztása, az új lakótárssal való együttélés, vagy épp a vissza- vagy elköltözés a családi otthonból és az eközben felmerülő anyagiak mind belső feszültséget hozhatnak létre. "Mikor, kivel, hogyan?" Ezek mind olyan döntéshelyzetek, amelyekkel előtte nem volt dolgunk, vagy úgy érezzük, hogy nincs is rá kellő befolyásunk. Az újonnan kialakult élethelyzet jelentős stresszt okozhat, akár megakadályozva az aktív cselekvésünket, vagy épp a megfelelő döntések meghozását. Az új helyzetek hozta dilemmák eredményeképpen pedig sokszor arra a felismerésre juthatunk, hogy vágyott céljaink nagy része hiányzik az életünkből. Ezek a negatív érzések, gondolatok tesznek sebezhetővé ebben az időszakban, és könnyen a tehetetlenség és bizonytalanság fogságában találhatjuk magunkat.
Hol van a fókusz?
A három legalapvetőbb szükségletünk a következők: 1. hogy szabadon, saját elhatározásainkat követve, külső kényszerektől minél kevésbé befolyásolva cselekedhessünk; 2. hogy magunkat, mint hatékony és eredményes létezőket tapasztaljuk meg; és 3. hogy kapcsolódjunk, úgy hogy az a szereteten, támogatáson és tiszteleten alapul.
Amikor nem ezek motiválják viselkedésünket, akkor a szükségleteinktől független, külső jutalmakra és elvárásokra helyeződik át hangsúly a viselkedésünk alakításában és meghatározásában. A társadalmunkban zajló társadalmi, gazdasági és szociális változások hozta kérdések és átalakulások leginkább olyan területeken helyeznek nyomást a fiatal felnőtt korosztályra, mint a karrier, pénz és a külső elvárásoknak megfelelő szépség hajszolása. Ilyenkor a cselekvésünknek és döntéseinknek alapja nem belső szükségleteink és énünk a referenciája, hanem könnyen valamilyen külső, sokszor a személyünk lényegétől bizonyos mértékig idegen szempont állhat. És sajnos a tudat alatt belénk ivódott irreális vagy torz célok a kapunyitási krízis megélését nehezítik vagy rontják.
A kapunyitási pánikon át, és túl - ami segíthet utadon
1. TÁMOGATÓ KAPCSOLATOK - azok a kapcsolataink, ahol valódi önmagunkat tudjuk adni, fontos háttérszelei lehetnek ennek az időszaknak. Ebben az életkorban különösen sokat segít, ha van körülöttünk olyan személy, akivel megoszthatjuk ebben a változékony időszakban nehézségeinket és közben képes teret adni énünk kibontakozásának.
2.ÖNISMERET - ahogyan megismerjük önmagunkat és felismerjük alapvető pszichológiai szükségleteinket, azok egyfajta iránytűként jeleznek az új élethelyzetekben. Hiszen így döntéseinket azok az értékek fogják meghatározni, amelyekhez valóban kapcsolódunk és amelyek ennélfogva tényleges belső elégedettséget és harmóniát idéznek elő.
3. TRANSZFORMÁCIÓ - a 20-as éveinkben a legnagyobb bizonytalanságban, és a ránk zúdúló elvárásoknak való megfelelési vágy közepette a leglényegesebb amit tehetünk, hogy a tudatunkból, amely folyton a külvilágot pásztázza, a fókuszt áthelyezzük belső lényegünkre, intuíciónkra. Vagyis hagyjuk, hogy a fejünkben összegyűlt elvárások, ellentmondások és hiedelmek feloldódjanak és elcsendesedjenek azáltal, hogy elkezdünk figyelni legfontosabb belső igényünkre, hogy kapcsolódjunk önmagunkhoz és ebből kibontakozhassanak az önazonos döntéseink. Ez a transzformáció, amely utat készít a kibontakozó felnőtt létünkhöz.
Ha mély elakadást vagy egyre intenzívebb negatív érzelmeket élünk meg ebben az életszakaszban, fontos lehet szakember segítségét kérni, aki tud minket támogatni a fejlődési feladataink meglépésében, az érzelmi teher feldolgozásában és valódi énünk kibontakozásában.
Comments