Gyermekként sokszor megélhetjük azt, érzéseink nem tudnak kellően érvényesülni és nem találnak feltétel nélküli elfogadásra. 

Legfontosabb feladatom segítőként, hogy segítsem a gyermeket saját érzései megélésben, azok elfogadásában és ezáltal nehézségei feloldásában.

​

Ehhez elengedhetetlen a szülők támogató hozzáállása, hiszen azáltal, hogy elköteleződünk gyermekünk támogatása és segítése mellett, azt is vállaljuk, hogy képesek legyünk saját korlátainkkal és hibáinkkal szembenézni. 

Amikor képesek vagyunk a gyermekünk által tartott tükröt elfogadni, és megérteni benne őt sokszínűségével, akkor tudjuk biztosítani azt a teret, amelyben képes gyógyulni és változni. 

​